Spacemaking – A tér megtalálása

Kucsora Márta, Vera Molnar, Reigl Judit és Vilim Kati

Időszaki kiállítás

A tér megtalálása kiállítás két világsztár, a II. világháború után Franciaországba települt női alkotó Vera Molnar (1924-2023) és Reigl Judit (1923-2020) tevékenységére és a nemzetközi sikereknek örvendő_Kucsora Márta (1979) és a New York-ban élő_Vilim Kati (1970) középgenerációs festőművészek munkásságára fókuszál.A tárlat nem hatásmechanizmusok bemutatására épül, és nem művészeti párhuzamokat helyez a középpontba, hanem kétjelenség mentén analizálja a szocio-művészeti témákat, így a térélmény megváltozását /az alkotói attitűd átalakulását ésvirtualitásra és az információs társadalomra adott reakciónkat. Reigl Judit és Kucsora Márta az alkotási folyamat során változtatta meg a térélményt, így külső_erőket (gravitáció, különböző_eszközök, a test, a mozdulat) bevonva, és a vászonnal való közvetlen kapcsolatot feloldva a műalkotás létrejöttét gondolta újra. Vera Molnár és Vilim Kati a számítógépes kultúrabefogadóra gyakorolt hatásával, a teremtett/generált térérzettel és a tér, idő_és szín hármasával variál. Vera Molnar és Vilim Kati munkáiban az információs társadalom eszközei és a digitalizáció mint jelenség emberekre gyakorolthatása tükröződik vissza. Vera Molnar elsők között állítja a számítógépet a művészet szolgálatába: megtanult programozni és az1960-as évek végétől ez alapján dolgozott a tervein. Azaz a komputer bevonásával az egyszerre a teret és a formát láttatógeometrikus kép megteremtése foglalkoztatta. Miközben a tervezett folyamatokat is felrúgva 1%-os arányban a véletlent, a spontaneitást is bevonta a képalkotásba.Vilim Kati pedig a számítógépes kultúra hatását megmutató térmodelleket ábrázol vásznain, amelyek mint a digitalizáció számosterméke, illuzionisztikus módon valósnak tűnnek. Miközben az információs társadalomban végtelennek tetsző_vizuális ingereksokaságát a táblakép-formátum és a hagyományos festészeti megoldások révén „fogja vissza/keretek közé szorítja”, amelyek a digitalizáció megjelenése előtti képzőművészet értékeit idézik fel a befogadóban. Mind Reigl Judit és Kucsora Márta művészetének esetében az alkotói folyamat performatívvá válása, a közeledés-távolodáskettősére épülő_tudatos alkotói módszer, a térélmény kiaknázása az egyik kulcselem. Reigl Judit az 1950-es években realizálta,hogy a kalligráfiával a mozgása is leírható, de ennek megvalósulására csak az 1970-es években, a Folyamat-szériában került sor.Ekkor a műtermében betakarta a korábbi műveit, fehér vásznakkal borította be a teljes stúdióját, mintegy tudatosan elszakadt akorábbi képi produktumaitól, alkotási módjától és zenére mozogva festeni kezdett. A sorozatnál a minden irányból olvasható„írás”, azaz a vonalkázás jellegű_ritmikus festékfoltok/gesztusok azt a folyamatot tükrözik, ahogy a mozdulatsora leírhatóvá vált.Kucsora Márta elsődlegesen a természeti fenoménok, például vízesés, hullámok, falevelek, naturális részletek élményét kreáljaújra a műtermi közegben és adja vissza monumentális térérzetet keltő_képein. A térélmény maximális kihasználásávalkülönböző_metódusok és eszközök révén vonja be a “külső_hatásokat,” nem érintkezik a vászonnal, hanem performatív módonalkot. Miközben napjaink technikai megoldásait, a matériák kémiai tulajdonságaival kapcsolatos megfigyeléseit is beépíti az alkotási folyamatba. Spacemaking Kepes Intézet, Eger Kurátor:Dr. Mészáros Flóra 2024. Szeptember 28–December 20.

TheSpacemakingexhibition focuses on the works of two world-renowned artists, Vera Molnar (1924–2023) and Judit Reigl(1923–2020), both emigratedfrom Hungaryto Paris in theirearly twenties. It also highlights the internationally successfulmiddle-generation HungarianartistsMarta Kucsora (b. 1979) and Kati Vilim (b. 1970), the latter of whom resides in New York.Reflecting on theMaking Spaceexhibition at MoMAin New York in 2017, which highlighted the rise of women artists and theirsignificant socially-driven artistic phenomena over the past fifty years, theSpacemakingexhibition aims not only to exemplifyartistic thought centered on women artists’ ideas but also to address the critical issues that have been at the forefront ofart inrecent decades.The exhibition does not revolve around demonstrating artistic influences or stylistic parallels but insteadanalyzes socio-artistic themes through two phenomena:the transformation of spatial experience and artistic attitudes, and ourreaction to virtuality and the information societyBoth Judit Reigl and Marta Kucsora redefined spatial experience during the creative process, incorporating external forces suchas gravity, various tools, the body, and movement, thereby dissolving the direct relationship with the canvas and rethinkingtheact of creation. Vera Molnar and Kati Vilim, on the other hand, engage with the effects of computer culture on the viewer,exploring the created/generated sense of space and the triad of space, time, and color.

Vera Molnar and Kati Vilim

In the works of Vera Molnar and Kati Vilim, the tools of the information society and the impact of digitalization on people arereflected. Vera Molnar was one of the first artists to use computers in the service of art. She learned to program and beganworking on her projects using this method from the late 1960s. Her focus was on creating geometric images thatsimultaneously reveal space and form, incorporating spontaneity by allowing a 1% margin for randomness and unpredictability inthe otherwise carefully planned process.Kati Vilim, in contrast, creates spatial models on her canvases that reflect the influence of computer culture, which, like manyproducts of digitalization, seem illusionistically real. At the same time, she „contains” or frames the endless barrage of visualstimuli from the information society through traditional painting solutions and the format of the canvas, evoking the valuesof pre-digital visual art in the viewer.

Judit Reigl and Marta Kucsora

Both Judit Reigl’s and Marta Kucsora’s art is marked by a performative creative process that centers on a conscious artisticmethod built around the duality of approaching and distancing, as well as the exploration of spatial experience. In the 1950s,Judit Reigl realized that her movements could be recorded through calligraphy, though this idea was fully realized only inherProcessseries of the 1970s. During this period, she covered her studio with white canvases, effectively separating herselffrom herprevious works and artistic methods, and began painting to music. The rhythmic paint marks and gestural strokes thatcan be viewed from all directions reflect the process by which her movements became recordable.Marta Kucsora, on the other hand, primarily recreates the experience of natural phenomena—such as waterfalls, waves, andleaves—within the studio environment and expresses these in her monumental works that evoke a vast sense of space. Bymaking maximum use of spatial experience and employing various methods and tools, she incorporates „external forces” intoher process, creating art in a performative way without directly touching the canvas. At the same time, she integrates moderntechnological solutions and her observations regarding the chemical properties of materials into her creative process.

Spacemaking

Kepes Institute, Eger

Curator:Dr. Flóra Mészáros

September 28–December 20, 2024