Épületünk

Az Eger történelmi városmagjában található Kepes Intézetnek otthont adó, Észak–Magyarország legnagyobb kiállítóhelyét kínáló épület kiemelkedő építészeti kialakítása mellett – Eger városában nem szokatlan módon – kalandos múlttal rendelkezik.

A hagyományosan Spetz-házként, később Ifjúsági Házként ismert, a mai Széchenyi utca 16. szám alatti ház helyén 1690-ben Somogyi Mihály hajdúkapitány háza állott. Ezt az épületet itt nyolc kisebb, 1690-ben romos állapotú építmény előzte meg. Somogyitól 1713-ban Bersenyi Demeter vásárolta meg az épületet, aki után egészen 1732-ig Zorger Gergely a birtokos. Tőle Csomortányi Imre kanonok vásárolta meg, aki 1732 és 1738 között birtokolja az épületet, akinek ez évben bekövetkezett halála után az épületet eladták. Ezután Gyetvay Mihály kanonok, 1745-ben Deák Ferenc kanonok, majd 1746-ban Gusztinyi János kanonok a birtokos. 1751-ben özvegy Wallner Józsefné, 1752-től Péchy Mihály szenátor a tulajdonos. Vele 1775-ben ifj. Farkas János városi főjegyző cserélte el egy másik egri épületért. Farkastól 1798-ban Szalgháry Antal és felesége, Vratarics Anna, tőlük 1802. augusztus 21-én Spetz József gyógyszerész és felesége, Rembold Katalin vásárolta meg 4500 forintért.
Spetz ekkor költöztette át ide gyógyszertárát a jezsuita rendházból. A telken új házat szándékozott építeni, ezért kérte a városi tanácsolt, hogy a telek utcavonalát egyenesítsék ki. A mai Széchenyi utcai oldalon végrehajtott korrekció után Spetz telke négy négyszögöllel lett nagyobb. Voit feltételezése szerint ekkor az épület még földszintes és csak a telek egy részét foglalja el. Spetz a telek hátsó részén 1812-ben cukorkagyárat épít.

A ma a telken álló épület földszintjét és első emeletét Spetz 1812-ben kezdi építtetni klasszicista stílusban. Az építkezés 1814-re majdnem kész, mikor is Spetz, valamint a tervező és kivitelező Povolni Ferenc között vita támad, amelynek lezárulta után a megkezdett építkezést 1815-re Povolni tervei alapján más fejezi be. Voit feltételezése szerint az épület az 1827-ben volt tűzvészben megrongálódott, s az újjáépítéskor kapta mai második emeletét. Spetz 1833-ban az épület egy részét bérbe adja az ez évben alakult egri kaszinó társaságnak. A tönkrement Spetz-től 1841-ben Rajner és Frimm kanonokok vették meg az épületet. A kaszinó 1841 és 1844 között a belső tereket újrafesteti, s a dísztermet díszítményekkel láttatja el. A folyamatos bérlőként bentlakó kaszinó 1878-ban vásárolta meg az épület, amely az államosításig a kaszinó tulajdonában maradt.
A XX. század második felében az épület több funkciót is ellátott. Működött Megyei Szakszervezeti székházként, ifjúsági házként és művészetek házaként. Az Alapítvány a Komplex Kultúrakutatásért tervei szerint a XXI. századi elvárásoknak megfelelően 2012-re újult meg a korábban rossz állapotban lévő épület.
A felújítást az egri Líceum épületének bővítését is jegyző Botos Judit okl. építészmérnök (Botos Építész Iroda) tervezte. A tervező szándéka az volt, hogy az épületet „új régészeti és levéltári kutatási adatok alapján, kívül-belül eredeti, legjellemzőbb állapotában” rekonstruálja, továbbá „a belső teret – élve a korábbi nagyszabású átalakítás adta szabadsággal és megtartva annak maradandó értékeit – minden négyzetméterében átstrukturálja, és megfeleltesse az új feladatnak.”
Az épülethez közelítve, a sétálóutcában annak tömbjére rátekintve, a bejárati csarnokban a japán dNA építésziroda tervezte különleges fogadópultot és a lenyűgöző belső tereket látva ez sikerült – Eger és Magyarország méltó és példaértékű kiállítótérrel gazdagodott.